Azonnal meg kell gazdagodnom

Martinás Katalin A környezeti problémák már mindennapjainkat érintik. A túlnépesedés, az erőforrások és nyersanyagkészletek kifogyása, a környezetszennyezés, a felmelegedés, az ózonlyuk, az el­szegényedés, a munkanélküliség növe­ke­dése megkérdőjelezik unokáink jövőjét. De egyáltalán lesznek-e unokáink? És ha igen, lehetnek-e gazdagabbak, boldogabbak, mint mi? A könyv célja, hogy rámu­tas­sak: a problémák jelentős része abból származikhogy az eddigi és a jelenlegi gaz­da­sági gyakorlat az emberi és a természeti tényezőket, ezen belül a természeti és emberi költségeket nem veszi figyelembe, csak a piaci árakon kerestül.

A fizika ad egy megoldási ja­vas­la­tot.

C.S. Lazzar

Minden emberi tevékenységnek egyúttal van egy termodinamikai oldala is: a biológiai, gaz­da­sá­gi fo­lya­matok egyben fizikai vál­tozásokat azonnal meg kell gazdagodnom jelentenek. A termodinamika első és második főtétele — az energia megmaradása és az en­tró­pia növekedése — ilyen kor­lát.

Nem te­remt­hetünk energiát, legfeljebb az egyik meg­jelenési for­mát alakíthatjuk a másikba. Minden tevékenységünk növeli az entrópiát. Ha eszünk, ha al­­szunk, ha termelünk, ha fogyasztunk, ha takarítunk, azaz ha csinálunk valamit, annak ára az lesz, hogy kör­nye­ze­tünk entrópiáját növeljük.

Ismernünk kell létünk fizikai korlátait is, ha meg akarjuk ta­lál­­ni a fenn­tart­ha­tó társadalomhoz vezető utat. Természetesen a gazdasági döntéseket kizárólag termodina­mi­kai mérő­szá­­mok­ra alapozni nem lehet. A fizikai jellemzők olyan lényeges infor­má­ció­kat adnak, amelyek segítenek ab­ban, hogy ésszerű gazdálkodásra térjünk át, mely már a szűkös javakkal takarékoskodik, azonnal meg kell gazdagodnom olyanokat enged bőségesen felhasználni, amelyek tartósan rendelkezésünkre állnak, és olyan gazdaság leírást kell kidolgozni, amelynek ez szerves része.

A fenn­tart­ha­tóság az eredeti Brundtland-féle értelmezés szerint olyan növekedési pályát jelent, amelyen a jelen igényeit maximálisan kielégítjük anélkül, hogy csorbítanánk a jövő generáció esélyeit.

Egy fenn­tart­ha­tó társadalom a jö­vő generáció számára is biztosítja az erőforrások elér­hető­sé­gét, valamint az ökoszféra produkciós és asszimilációs kapacitását. A javaslat na­gyon tetszetős, de logikailag ellentmondásosnak tűnik, hiszen az oko­za­tot az erőforrások kifogyását, a környezetrombolást azzal akarja megszüntetni, hogy fokozza az okot az ipari termelés növekedését. Mi a fejlődés? Lehetséges-e fenntartható fejlődés a véges Földön? A kérdés így meg­válaszolhatatlan, hiszen a fejlődés jelentése sem egy­ér­tel­mű.

Az ipari forradalom óta az ország, a vállalat gazdagságát az e­ner­gia- és anyagfogyasztás nagysága jellemezte; a GDP lényegében en­nek mérőszáma.

Arisztotelész szerint az azonnal meg kell gazdagodnom kormányzásának feladata biztosítani pol­gá­rainak a boldogságot.

Amikor az elérhetetlen javak mennyi­sége növekszik, azzal a boldogtalanság nő, és ezzel együtt a hány pár kereskedni forex instabilitás is. A gazdagsági növekedés nem cél, hanem eszköz a jobb társadalomhoz vezető úton.

Lehet, hogy Arisztotelész már tudta azt, amit mai politikusaink jobb szeretnének elfelejteni? Nos, az ember nem energiában és nem tonnákban méri saját a gazdag­sá­gát, hanem szolgáltatásban.

Attól még szeret, hogy nem ír rám percenként.

A felhasznált anyagmennyiség növekedése nem jelent önmagában gazdagodást, és fordítva: állandó azonnal meg kell gazdagodnom csökkenő megmozgatott anyagmennyiség mellett is lehet gazdagodni. Ma az élőmunka túladóztatása mellett a ter­mészeti tőke a kiadási oldalon csak a kitermeléséhez szük­sé­ges mun­ka költ­ségével szerepel. Holott ma már terjed az a felismerés, hogy a költ­ség­ol­da­lon meg kell jelennie a természet felhasz­ná­lá­sá­nak, a ter­mészeti javak fogyása árának is.

Az értéke­lésben nem az anyag- és energiaforgalom az, ami számít, hanem az e­red­mény, a szol­gál­tatás. Egy fenntartható társadalomban minden ember munkájára szá­mí­tanak­, ugyanakkor kemény kor­látoknak ve­tik alá az anyag- és energiafogyasztást. A fogyasztói és a fenn­tartható társadalom közötti ellentmondást jelzi, hogy világszerte nő a munkanél­küliek száma. A természet értékének megbecsüléséhez vezető út tekintetében azonban egymást kizáró véleményekkel találkozhatunk.

Az uralkodó közgaz­da­ság­tan vé­le­ménye szerint a fizika törvényei teljesülnek a gazdasági folyamatokban, de nem ér­dekesek. A természeti javak és a tőke korlátlan helyettesít­he­tő­ségét feltételezve azt mondják, hogy nincs akadálya a korlátlan fejlődésnek. Saj­nos azt kell mondanunk: vége a boldog gyermekkornak, a javak végtelen készleteinek, amikor is a közgazdászok azt hirdethették, hogy a gazdaságban az árak a fizikai korlátokat automatikusan és azonnal visszatükrözik, így nem kellett azokat azonnal meg kell gazdagodnom figyelembe venni.

Azonban hamarosan elkerülhetetlen lesz lehet, hogy már ma is azhogy a fizikai korlátokat beépítsük a gazdasági döntésekbe.

25 tanulható tulajdonság, ami gazdaggá tesz | Alternatív Gazdaság lexikon | Fandom

Szűkös-e az energia? Mégis, a fosszilis energiafelhasználás száz éven belül a természetes egyensúlyban lévő, számunkra kedvező földi átlaghőmér­sék­­le­tet tartó üvegházhatásban visszafordíthatatlan változásokat ered­mé­nyez­. Az energiagazdálkodás stratégiai, fenntartható iránya az­, ha az energia felszabadítása többletenergia előállítása helyett a már meg­lévő energia összegyűjtésére állunk rá. Ez azonban nem könnyű. Nap­elemekkel például az el­ér­hető maximális ha­tásfokkal és a maximális le­fedhető területtel számolva is az egy főre jutó éves energia­fel­hasz­ná­lással közel vagyunk a mai fogyasztáshoz — márpedig mindennek tech­ni­kai kivitelezése majdnem lehetetlen.

A fenn­tart­ha­tó társadalom fel­té­te­le tehát a fogyasztás mennyiségének csökkentése, az energiata­karékos­ság, az energiafelhasználási hatékonyság növelése.

Pusztán az energiatakarékosság azonban önmagában nem ve­zet el a fenn­tart­ha­tóság­hoz. Gyakori az a jelenség, hogy az energiahatékonyság növelése a teljes energiafogyasztás növekedését vonja magával. Például az autók fogyasztásának csökkenése a megtett ki­lo­métereket is növel­he­ti. Japánban a légkondicionálók hatásfokának javítása részben a légkondicionálók számát növelte, illetőleg szélesítette a szabályzási hőmér­séklet-tartományt, így országos szinten növelte az energiafogyasztást.

Hasonló a helyzet az anyagfelhasználással. Ennek hatékonysága jellemzi a gazdasági tevékenységnek a környezetre gyakorolt hatását.

1. Túl nagy a hangsúly a megtakarításon, és kevés a kereseten

Még drámaibb képet mu­tat­­nak az em­be­ri eredetű fémmozgások a bioszférában, amelyek a bányászat, a fosszi­lis fűtőanyag-fel­használás eredményei: itt ugyanis olyan folya­ma­tok­ról van szó, amelyek ebben a léptékben sohasem voltak jelen a ter­mé­szetben, s hatásaik a biológiai rendszerre ismeretlenek. Az újrafeldolgozás tehát elengedhetetlen - ha nem aka­runk egy kiszámíthatatlanul átalakuló természeti környezetbe kerülni - és hosszú távon erőteljesen redukálni kell magukat a azonnal meg kell gazdagodnom jutó mennyiségeket is.

Sokan az ökológiai adó mellett érvelnek. Kézenfekvő megoldásnak tűnik, hogy számoljuk ki a természeti költsé­ge­ket. Sajnos a gya­kor­latban ez úgy néz ki, hogy az eredmények attól függnek, ki és milyen célból végzi a számítást. Példaként említhetünk meg két amerikai becslést az autósok és az állam viszonyára. Az A­me­rikai Autóklub becslése szerint New York állam autósai évente millió dol­lárral többet fizetnek évente, mint amennyibe kerülnek.

A Komanoff Ener­gy Associates elemzése szerint ezek az autósok 4. Az állam 6,9 milliárd dollárt költ útépítésre, kar­bantartásra, gépjármű-ellenőrzésre, közlekedés rend­őr­ség­re, tűz­oltó­ság­ra és más, az autópályákkal kapcsolatos kiadásokra. A nettótámogatás 2,4 milliárd dollár.

Ha figyelembe vesszük a légszennye­zést, a bale­se­ti kórházak költségeit, a közlekedési dugókban elvesztege­tett időt, va­la­mint az autópályák által elfoglalt területeket, akkor a teljes tá­mogatás több mint 23 milliárd dollárra emelkedik.

Melyiket fogadjuk el?

A természeti költ­sé­gek gaz­da­sá­gi becslései igen lazák. A fizika talán objektívebb mérőszámot adhat. Mit mond a termodinamika? Már említettük két alaptörvényét: a világ­egyetem energiája állandó s entrópiája növekszik.

Az elsővel nincs semmi bajunk. Az energia-megmaradás rendező elv, lehe­tő­vé teszi a folyamatok leírását. A per­petuum mobile lehetetlensége össz­hangban áll tapasztalatainkkal, éle­tünkkel: semmit nem kapunk in­gyen.

A második azonban szokatlan, mert irányt ad. Minden tettünk, lé­tezésünk a világegyetem entrópiáját növeli.

A kérdés akkor válik élessé, amikor a világ, mint egész helyett a Föld és környezete rendszerét nézzük. Szabad-e takarítani? A kérdés a globális problémák, a környezeti krízis és korlátozott erőforrások korában így tehető fel: etikus-e takarítani?

Rendet rakhatok-e a lá­nyom szo­bá­jában? Hiszen amikor takarítok, a gyerekszoba rendjének ára az lesz, hogy a környező világ rendezetlenségét, entrópiáját növelem. Mind­annyiunk által ismert példával: amikor a frizsiderem belső te­ré­ben a molekulák rendezettségét növelem — azzal, hogy ott lehűtöm a levegőt, hogy hőmennyiséget vonok ki belőle —, ezt azon az áron te­hetem meg, hogy a készülék kívül egy még nagyobb hőmennyiséget, az előzőnél na­gyobb molekuláris rendezetlenséget ad le a környezetének.

Vajon van-e ebben a tevékenységben korlát, fizikai határ? Ez eldöntendő kérdés minden termodinamikával és környezet­vé­de­lem­mel egyaránt foglalkozó mama számára. Ha a takarítás helyett a ter­me­lés­re gondolunk, akkor már minden ember számára fontos lesz a kérdés: hogyan és mit csinálhat, ha a saját jövőbeli, azonnal meg kell gazdagodnom a jövő generáció életlehetőségeit nem akarja rontani? Ha az entrópianövekedés csök­kenti az életesélyeket, akkor abba kell hagyni, de legalább is mini­ma­li­zál­ni kell a rendrakást.

Hiszen a termelés: dolgok áta­la­kí­tá­sa, összeillesztése — rendrakás egy anyagi rendszerben. Ennek fizi­kai kényszerűséggel kikerülhetetlen következménye: a rendezetlenség még nagyobb mértékű növekedése másutt. Az ő 10 egységnyi hasznukat a mi 15 egységnyi kárunkra érik el. Az oly gyakran hangoztatott globalizálódásnak pontosan annak a felismerését kellene jelentenie, hogy a földi összmérleg negatív, és ez helyileg is visszahat.

E jelenség óceáni-légköri vonatkozását mostanában globális felmelegedés név alatt mindenki ismeri. Takarítani kell! Az entrópia másik értelmezése szerint az entrópiatermelés a fizikai folyamatok intenzitásának mértéke, a természeti folyamatok vál­tó­pén­ze.

Ezzel az entrópia a meg­tör­tént, a végbement változások mennyiségének mérőszáma, ám befektetésként biztonságos a bitcoin em­ber, a gazdaság számára sohasem az elmúlt, hanem a jövő lehetősé­gei az érdekesek. Nem az elköltött, hanem a rendelkezésünkre álló, az el­költ­hető pénz a fontos. A fizikában a jövőbeli lehetséges változásokat a pillanatnyi és az egyensúlyi entrópia különbsége adja meg, ez az extrópia, ami mindig csökken.

Amikor elfogy a változások megszűnnek, beáll az egyensúlyi állapot. A Föld meghatározott mennyiségű extrópiát kap a Naptól, melyet fel kell használni, ahhoz, hogy a Föld állandósult állapotban maradjon. Az extrópia szűkös erőforrás. Amit mi felhasználunk azt más már nem használhatja fel. A kérdést úgy kell azonnal meg kell gazdagodnom, hogy mennyit vehetünk el büntetlenül a természeti folyamatoktól, anélkül, hogy lényegesen módosítanánk környezetünket.

Ha kevesebb extrópiát használunk fel, akkor szegé­nyeb­bek leszünk a lehetőségeinknél, összemenő társadalomban fogunk élni. Ha többet, akkor a jövőnket esszük meg — hirtelen növekvő, majd összeroppanó társadalomba kerülünk. Az egyensúly megtalálása a kulcs­kérdés. Ez lesz a fenntartható társadalom. A fenntartható társadalom nem szennyezhet, és ez elvileg lehetséges.

Hogyan légy gazdag? – A garantált recept! • C.S. Lazzar

A fizika szerint a hulladék szemét azt jelenti, hogy a természettől elvonjuk az extrópiát, de nem használjuk fel. Ehelyett hagyjuk, hogy az elvileg hasznos változtatás képessége kontrolálatlanul kárt okozzon. A zérus extrópiájú kimenet nem szemét. A bioszféra példát mutat. A zérus extrópia-kimenetet egy élőlény nem tudja megvalósítani, de a bioszféra egésze már közelí­tő­leg igen.

A növények a napsugárzás mel­lett vizet és széndioxidot vesznek fel, az állatok hőt, széndioxidot és vizet adnak le. Jó közelí­téssel zárt ciklusok alakultak ki.

Párkapcsolati leckék kezdőknek

A feladat az, hogy a gazdaságban is követni kell a bio­szféra példáját. Olyan gazdasági szisztémákat kell létrehozni, ame­lyek az öko­szisz­témák­hoz ha­sonlóan zártak, hulladékmentesek.

1. Ebbe fektetnek be most azok, akik igazán meg akarnak gazdagodni: rengeteg pénzt szánnak rá
2. Lazzar április 26, Mit jelent gazdagnak lenni?
3. Angyal Ani
4. Legjobb számla kriptovaluta kereskedéshez ira ig
5. Olajkereskedelmi terem
6. Ha kriptovalutába fektetsz, akkor gazdag leszel
7. Fordulat történt a Berkshire Hathawaynél - Buffett örülhet Légy boldog Az első idézetben Buffett azt tanácsolja az tőzsdei befektetőknek, hogy olyan cégekbe forgassák a pénzüket, amelyek részvényeit akkor is örömmel megtartanák, ha tíz évre bezárnák a börzéket, azaz nem lenne módjuk eladni azokat.

A fizi­ka tör­vé­nyei sze­rint ez lehetséges, a fenntartható társadalomhoz pedig szükséges. Visszatérve a feltett kérdésre: nemcsak etikus, hanem szükséges is takarítani.

Ugyanis fel kell használni a számunkra biztosított extrópiát, de nem többet. Az ún. Elkerühető lesz az, ami a helyzet jelenleg, hogy a kör­nye­zetet legjobban igénybevevő és a legtöbb energiát felhasználó köz­le­ke­dés a legolcsóbb: Budapest-Párizs két személyre autóval fejenként 10 ezer forint, autóbusszal 18 ezer, repülővel 36 ezer, és végül a vonat: másodosztály, 56 ezer forint.

Az extrópia-felhasználási adó biztosíthatja, hogy a ténylegesen szűkös erő­forrással gazdálkodjunk a leghatékonyabban. A hulladékhasznosítást gaz­da­ságilag prefe­rálja, mert minden hulladékhasznosítás csökkenti az adót.

Egyen­­lővé teheti a munkabér társadalmi és tényleges költségét, és így­ meg­szüntetheti azt a gyakorlatot, hogy avval takarékoskodunk, amiből az alt coinba történő befektetés hatással van-e a bitcoinra van munkaerőés azt pazaroljuk, amiből kevés természeti erőforrá­sok.

Elterjedt dogma: túl szegények vagyunk ahhoz, hogy a kör­nye­zet­tel törőd­jünk, hogy az energiatakarékosságra költsünk. Jó lenne, ha katasztrófák sorozatának kellene bekövetkezniük ahhoz, hogy észrevegyü k: a fizika törvényei a gaz­da­ságban sem ignorálhatók.